Röviden, a MIPTV egy tévés vásár, ahol audiovizuális portékákat lehet venni kilóra. Bővebben ezt a linket ajánlom. Gondoltam, hogy ha már engem szalajtottak el bevásárolni, akkor röviden megemlékezem az útról, sőt, ha jó csajok lesznek, akkor videóra is számíthattok. Az első nap beszámolója után jöjjék a második napé.
2. nap
08.00 Ébredés. Nem aludtam valami jól. Szűk az ágy. A szoba hál’isten olyan kicsi, hogy még az ágyról sem lehet leesni. Nincs hova. Zuhanyzás, öltözés.
08.45 A jó hír az, hogy a MIPTV palotája tényleg csak pár perc sétára van a hoteltől. A rossz hír, hogy esik az eső. Rögtön szembesülök a nap első furcsa jelenségével. Azok a színes bőrű urak, akik általában kameruni népviseletben napszemüvegeket és órákat árulnak az utcán, most esernyőket kínálnak. Nem, nem kérek a lazacszínű, eredeti Luis Vuitton esernyőből. Inkább elázok méltósággal.
.jpg)
09.00 Íme a Palais des Festivals. Hatalmas óriásplakátok hirdetik a legújabb sorozatokat és műsorformátumokat. Kivetítőkön vicces kandi kamerás jelenetek futnak. Az épület maga a hetvenes évek végén épült és pont úgy is néz ki, mintha valaki panelház-elemeket addig hajtogatott volna gondosan egymásra, amíg azok nem veszik fel egy hamburger alakját. 30.000 négyzetméteres terület, és a MIPTV alatt ezt gigantikus teret ellepik a standok. Kicsik és nagyok. Puritánok és igényes építmények. Nagy cégek nagy pénzből, kis cégek kis pénzből. Van, aki közepesen csúnya hostess lányokkal kompenzál, míg egy holland internetes cégnél két méter magas szőke modell pózol narancssárga combfixben. LCD tévék mindenhol, standy-k, plakátok, szórólapozó bennszülöttek és sok, sok öltönyös ember, akikben az a közös, hogy a nyakukban lóg a belépőkártya és a vállukon pedig a MIPTV által kiadott táska.
.jpg)
09.05 A MIPTV valójában keveréke egy bolhapiacnak és a lomtalanításnak. Az igazán jó filmeket és sorozatokat itt nem lehet megvenni, azokat már a tévécsatornák a nagy forgalmazókkal leboltolták máshol és máskor. Ettől persze még lehet találni jót, de az legalább olyan nehéz, mint a lomtalanításnál pont azt a karfát megtalálni a kupacban, ami az otthoni fotelodból hiányzik.
09.10 Az Endemol nevű formátumfejlesztő és forgalmazó felé tartok. Hatalmas stand, tolongás is hatalmas. Valamiért a legtöbb formátumárus cég holland. Az Endemol is. Akárcsak a Two Way Traffic, az Absolutely Independent, a Silverback, a Talpa, az Intellygents, a JPG és még egy csomó másik is. Hogy miért? A válasz egy John de Mol nevű ürge. Minden holland ebben a szakmában vagy neki dolgozott, vagy neki dolgozik vagy neki fog dolgozni. És ez olyannyira igaz, hogy a MIPTV-ről hallott kedvenc mottóm: „Same faces, different business cards”.
09.30 Minden míting ugyanúgy zajlik. Névjegykártya, mosoly, leül, pitchelés. Ez utóbbi annyit jelent, hogy a forgalmazó néhány percben elmondja, hogy miről szól a műsor vagy a film, vagy a sorozat, majd megnyom egy gombot a touchscreenen (az örmények még DVD-t használnak) és elindul egy klip, egy előzetes, vagy egy részlet abból, amit el akar adni.
Miután levetítik az étvágygerjesztőt, a legrafináltabb MLM ügynököt is megalázó meggyőződéssel adják elő, hogy ezt miért is fogja mindenki nézni és hogy…pillanat,...belelapoz a füzetébe, majd mosolyogva felcsettint: és nagy a szerencse, mert Magyarországra még szabadok a jogok. De a döntéssel azért siessünk, mert nagyon nagy az érdeklődés. Ismét lapozás. Pont ma délben jön hozzá például a Kolosi Péter az RTL Klubtól. „Az RTL-nek már Magyarországon is van csatornája?” - kérdezek vissza meglepődve. A holland tag elbizonytalanodik. „Tudja, nálunk 70 magyar nyelvű csatorna van, nagyon nehéz az összes kicsit is számon tartani.” A holland hümmög. Úgy döntök, hogy nem árulom el, hogy csak vicceltem. Nem is tetszettek a műsorai. Csupa bogárzabáló gagyiság.
10.00 A MIPTV naptáram pont úgy néz ki, mint egy ötödikes rémálma. Kilenctől hatig szó szerint félóránként egy találkozó. A következő a Nordisk. Bemutatkozom Sallinger úrnak, majd érdeklődöm, hogy Kujipers úr jól van-e. „Á, maga ismeri a főnökömet?”. „Személyesen nem, de sokat hallottam róla.” mondom. A Nordisk nagy slágere egy „The terror cell” nevű sitcom. Négy terroristáról szól, akik Koppenhágában nagy merényletre készülnek és minden szaron összevesznek. Igen, jól olvastátok. Dán szitkom. (Az jut eszembe, hogy kérek belőle egy DVD-t és véletlenül az egy emelettel lejjebb található Al Jazeeras pultján felejtem.)
10.30 Fremantle Media. Nagy cég, saját sátruk van a tengerparton. A néni aranyos, de nem tud igazán újat mutatni. Új trendekről kezdünk beszélgetni. Majd arról, hogy a japán tévéműsorok a leghülyébbek a világon. Mesélem neki, hogy a YouTube-on láttam egy olyat, hogy emberek egy feléjük tartó falnak a lyukán át kell hogy ugorjanak, mert ha nem sikerül, akkor a vízbe esnek. Ekkora marhaságot. Nálunk is egyszer kipróbálták az egyik műsorunkhoz, vicces show-elemként, de annyira bugyuta volt, hogy ennyi erővel kő-papír-olló bajnokságot is lehetne élőben közvetíteni. „Azért ennyire mégsem kéne alábecsülni a nézőink IQ-ját!” - mondom. A néni megjegyzi, hogy ezt a műsort ők forgalmazzák világszerte. A kávé, amit az elején kértem soha nem érkezik meg.
10.55 A következő mítingemre sietek. Közben elhaladok az AL Jazeeras standja mellett. Mosolygok.
11.00 Új találkozó újabb nagy céggel. Game show, quiz show, talent show, reality show. Ismerjük, tudjuk. Az új trend pedig a ’factual entertainment’. Mit jelent röviden? Küldünk egy szakembert és három kamerát, ha nagy szarban vagy. Legyen az lakásfelújítás, nevelés, párkapcsolat, házépítés, étteremüzemeltetés vagy éppen a totális anyagi csőd. Világsiker. „És ezt miért nézik?”, kérdezem. A válasz: „Mert akár Te is lehetnél az, akiről szól.”. Oké. Nincsen éttermem, nem építek házat, párkapcsolatommal nincsen baj és a totális anyagi csődöt az évek során szépen lassan megszoktam. Hát akkor „schadenfreude”, mondja az eladó. Azaz káröröm. Ez a szó miért nem létezik sem az angol, sem a francia, sem a spanyol nyelvben. A magyarban bezzeg igen. Elgondolkodtató.
12.00 Mindjárt míting a WWE azaz a World Wide Entertainment-tel. Velük már sokat e-maileztem. Különleges riportok, például a világ 10 legbefolyásosabb emberéről. Ők változtatják meg nap mint nap a döntéseikkel a világunkat. Elgondolkodtató.
12.01 A plakátokból következtetve a világ tíz legbefolyásosabb embere vagy kurva izmos, félelmetes jelmezben jár és a ringben intézi el egymást és a világmegváltó ügyeket, vagy standot tévesztettem. A World Wrestling Entertainmentnek is WWE a rövidítése. Pankrációs közvetítések. Fasza.
12.28 Séta a következő tali felé. Kiderül, hogy a két méter magas holland modell igazából egy cseh leszbi. Tetszik a szóösszetétel. Chelesby. Jó napot, Chelesby nyomozó vagyok, és lenne néhány kérdésem. Ez már a fáradtság lenne, ami belőlem beszél?
13.00 Az HBO forgalmazza a világ legjobb sorozatokat. True Blood az új sláger. De zseniális a Tudors, a Deadwood, a Carnivale és persze a The Sopranos is. Kár hogy Magyarországon ezeket a kutya sem nézi. Elgondolkodtató.
14.00 Ebéd a Brun nevű helyen, ahol tulajdonképpen egyenesen a tengerből szervírozzák a rákot és az osztrigát. Ilyen utakon az üzleti ebédeket és vacsorákat el lehet számolni. De most egyedül eszem és nem keveset. A pénzügyi osztály picsán fog rúgni. Pláne most, hogy ezt le is írtam. Nem baj, a számla pont annyi, amennyit megspóroltam azzal, hogy Nizzából busszal jöttem. Micsoda érvelés...
18.30 Túl vagyok az utolsó mítingen. A nap folyamán találtam végül egy-két érdekes dolgot. A titoktartás kötelez, nem írhatom le, hogy mik azok. De jók. És szerencsém is van, mert még "szabadok a jogok Magyarországra".
19.00 Séta a Croisette-ten, irány a Martinez Hotel bárja. Itt találkozik mindenki mindenkivel, miután bezár a Palais. Általában hatalmas a tömeg, most viszont olyan üres, mintha itt is járt volna az Enyingi Turizmus Rt. Egy-két félrészeg skandináv lézeng, ők nem fogták fel, hogy itt nincs semmi.
20.00 Még a pincér sem érti, hogy miért vannak ilyen kevesen. A harmadik viszki után levezetem neki, hogy miért érinti őt is a recesszió. Az autógyárak és a bankok szarban vannak. Általában ők nagyon sokat hirdetnek tévében. De most nincsen pénzük rá. Ezért egy kereskedelmi csatorna bevétele is alacsonyabb. Ezért a csatorna is visszavesz a költésekből, hogy kijöjjön a matek. Ezért idén kevesebb embert küldenek Cannes-ba. És ezért kap ő most kevesebb borravalót. A pincér bólogat. Mondom, már bennem van három viszki. Remélem, a főnököm ezt nem olvassa.
21.00 Ha a főnököm mégis olvassa: lefekszem aludni, mert holnap is kemény nap vár rám.
Ha a főnököm nem olvassa: Chelesby nyomozó akcióba lép. Többet erről a hamarosan induló chelesby.blog.hu-n. Jó éjszakát.
- Cucu
.jpg)
3. nap 
00.30 A Grand Hotel. Töménytelen mennyiségű ember a bejáratnál, a lobby-ban, a hallban, a bárban. Isznak, beszélnek a semmiről, mindezt ezer nyelven. Ahogy próbálok piához jutni, egyre félelmetesebbnek tűnik a hely és a társaság. Eszembe jut Sartre híres aforizmája, miszerint "a pokol az a másik ember". Az a másik 500, ebben az esetben. Valami hasonló eseményen járhatott, amikor megfogalmazódott benne a „Zárt tárgyalás” alapötlete, miszerint a pokol egy hotelszoba, amibe a főhős két idegen nővel az örök valóságig össze van zárva. A Grand Hotel Cannes-ban maga a pokol, kedves olvasó. 
Iratkozz fel.
Minden jog fenntartva 2005-2009 Tvblog.blog.hu