Szombaton hivatalosan délelőtt 10-kor kezdődött az MSZP kongresszusa. Tévés szempontból ilyenkor érdemes korábban, mondjuk 9 órára odamenni, beszélgetni a küldöttekkel, érezni milyen a hangulat a pártban, ki mire számít, milyen meglepetés lesz - lesz-e meglepetés. Ekkor arra, ami végül történt, még senki sem számított. Az persze érezhető volt, hogy valami történni fog, ha másból nem, hát abból, hogy az MSZP elnöksége fél 9-kor már tartott egy ülést, de a nagy bejelentés mindenkit váratlanul ért.
Háromnegyed 10 körül derült ki, hogy Gyurcsány Ferenc fél óra múlva bejelenti lemondását. Ez nemcsak a politikában, de a médiában, a tévézésben, vagyis nekünk is új helyzetet jelentett. Egy ilyen hírt ugyanis azonnal be kell mondani, és nyilván az egész aznapra tervezett adás megbomlik. Természetesen azonnal telefonáltam a szerkesztőnek, a főszerkesztőnek, az internetes szerkesztőnek és persze a gyártásvezetőnek is, hogy készüljenek rendkívüli hírekre.
Gyurcsány Ferenc beszédét eredetileg is úgy terveztük, hogy a tenyek.hu-n élőben adjuk - ahogy mostanság szinte minden fontosabb eseményt, így szerencsére az ehhez szükséges technika már nálunk volt. Pipa. A hívásom után ráadásul elindult a műholdas közvetítő kocsi is, a bentiek pedig elkezdtek egyeztetni a programért felelősökkel, hogy délben kapjunk adásidőt egy rövid Tényekre. Ez nem egyszerű, mivel természetesen reggelre már a TV2 egész napi adásfolyama meg van tervezve, és bonyolult úgy megbolygatni, hogy minden beleférjen, plusz a műsorkezdéseket is tartani tudjuk.
Míg Nagy Zsófi, a külföldi átvételekért felelős kollégánk elkezdett telefonálgatni, hogy kapjunk műholdas időt, mivel 12-kor élőben kellett jelentkeznünk a kongresszusról, a gyártásvezető előtt az a kihívás állt tornyosult, hogy mindenkit időben értesítsen és behívjon, akinek adás esetén a stúdióban a helye.
Ez persze hétvége lévén nem volt egyszerű. Gyöngyössy Szabolcs, a rendező például éppen falat glettelt, amikor megkapta a hírt, miszerint 48 perc múlva adás lesz a Róna utcában - egyik újdonsült apukánk pedig a délelőttre rábízott két gyerekével birkózott a játszótéren. 48 percük volt, hogy beérjenek és mindent előkészítsenek, de hasonló időlimit fenyegette a kameramannokat, a hangmérnököt, a műszaki vezetőt, a rögzítésvezetőt és az egész stábot. (Mondjuk nem érte őket teljesen váratlanul a riasztás, mert készültünk arra, hogy történhet valami, ezért a többség ügyeletes volt otthon, ami azt jelenti, hogy egy órán belül be kell érniük.)
Közben Gyucsány Ferenc már belekezdett a beszédbe. Valamivel 11 óra után hangzott el az ominózus „javaslom, alakítsunk új kormányt új kormányfő vezetésével” mondat. Hopp, ez kelleni fog a különkiadásba, gyorsan elő egy cetlit, hiszen amíg tart a beszéd nem lehet megállni a felvétellel és odaadni a kazettát a technikusnak, hogy induljon vele a Róna utcába, mert később az egész beszédre szükség lesz. Versenyfutás az idővel, ahogy az kell. Amikor végre véget ért a beszéd, felállva tapsolni kezdtek a küldöttek, így még mindig nem tudtunk lemezt cserélni, hiszen a reakció is jól jöhet. Szerencsére az egyik stáb ekkorra már mindent összepakolt, s csak arra várt, mikor kapjuk ki a kamerából a lemezt, hogy indulhassanak.
Végre vége a "műsornak", gyors lemezcsere, de közben szólnak, hogy Lamperth Mónika sajtótájékoztatót tart. Nekünk addig is annyi embert kell megkérdeznünk, amennyit csak emberileg lehetséges. Belebotlunk Gráf József agárminiszterbe, aki azt mondja, hogy csak itt tudta meg, mivel rukkol elő Gyurcsány. (Hozzáteszi, hogy amúgy nem lenne miniszterelnök, nem vállalná.) Az MSZP-s politikusok többsége azonban egyelőre nem áll kötélnek, nem nyilatkozik szívesen - azt hiszem, rendszeresíteni kellene a riportereknek a mikrofon mellé egy harapófogót is. Na, majd legközelebb, végülis még friss a seb hír.
Közben megérkezik a műholdas közvetítőkocsi, igaz arról még nem tudni, hogy lesz-e műholdas összeköttetés, amin keresztül adásba kerülhetünk. Kösz. Pedig nem másodlagos az infó. A szerkesztő jelzi, ha másként nem megy, akkor telefonon kapcsolnak.
A biztonsági őrök időközben hozzálátnak az újságírók kizavarásához, mondván kezdődik a zárt ülés. Olyannyira ügybuzgóak, hogy a műholdas kocsihoz kiküldött technikusunkat, aki a felszerelést hozná, már be sem engedik a Syma csarnok területére. Ehh. Sebaj, megoldjuk. Kijátsszuk a hústornyokat, így a kerítés alatt és azon keresztül beadogatja a cuccot. Ő kint marad, de legalább, ami kell, az bent van. Velünk.
11.45-re technikailag elkészülünk – viszont Lamperth Mónika sajtótájékoztatója késik. Rajtam kívül Németh Gyula operatőr van bent, aki egyszerre kellene a bejelentkezéshez és a sajtótájékoztatóhoz, a kétfelé szakadás pedig még nem kötelező tantárgy az operatőriskolában sem. Azt beszélik, hogy majd jövőre. Sokra megyünk vele.
Ha nem kezdődik perceken belül a buli, döntéshelyzet elé kerülünk, hiszen valamelyik lehetőség mellé le kell tennem a voksom. 11.53-ra végre előkerül Lamperth Mónika, de ekkor már a szerkesztő és a gyártásvezető felváltva hívogat, hogy jó lenne odamennünk (értsd: azonnal a bejelentkezési ponthoz! vita nincs!), mert le kell ellenőrizni, hogy egyáltalán tudunk-e adni. Lamperth Mónika körül amúgy pedig iszonyatos a tömeg, alig hallom, mit mond. Mivel a technikusunk kint maradt, a többi csatorna technikusai segítenek összerakni a felszerelésünket. Úgy hallom, már akadt "használható mondat" a sajtótájékoztatóból (a sok politikusi szóvirágból nem mindig hámozható ki a lényeg, ezt nem kell ecsetelnem), így Gyula kiverekszi magát a tömegből, majd hátrébb szaladunk oda, ahol az adás alatt leszünk. Minden működik. [sóhaj] Legalábbis nálunk.
A stúdióba azonban még nem érkezett meg mindenki. Pachmann Péter, műsorvezető ugyan már bent ül a helyén, de velem például semmi kapcsolata nincs, nem hall engem. A vezérlőben sem teljes a létszám, így a hiányzók feladatát az ottaniak elosztják maguk között. Ez jól sikerülhetett, hiszen nemsokára kezdődik a főcím, és minden flottul működik. Péter ugyan nem hall engem (mi az nekünk?!), de rendben, hiba nélkül lemegy az adás.
Épp csak vége az adásnak, már jönnek is a biztonsági őrök, hogy a Syma csarnok 100 méteres körzetéből is el kellene húznunk. (Csak jelzem, hogy ez kifejezetten szokatlan eljárás.) Az újságírók zúgolódnak, egy időre mi is beállunk a zümmögő kórusba, de végül szépen lassan hátrább mennek, addig, amíg kell.
Mi eközben már új helyszínt keresünk a következő bejelentkezéshez, és minden ismertebb szocialista politikust megállítunk, hogy vajon mire számítanak. Aki nem bújik elő, azt pedig telefonon hívogatjuk - én a csarnok elől, a többiek pedig bentről. Sőt, a szerkesztő is telefonál, a szabadnapos riportereket hívja, hogy szükség van rájuk, be kell jönniük dolgozni.
Innentől már nyugodtabb a nap. Mindenki megtalálja a helyét, a beérkező riporterek elkezdik a szokásos munkát, keressük a Fideszt, hogy reagáljon, arról beszélgetünk, ki lehet az utód, vajh miért döntött a lemondás mellett Gyurcsány Ferenc, mi lehet ezután. Próbálunk mindent összefoglalni, ami a fél hetes Tényekben látható lesz. Innentől már inkább rutinmunkáról van szó – a neheze a politikusokra vár, hiszen ki kell találniuk, mi történjen ezután.
- Faix
.jpg)
Iratkozz fel.
Minden jog fenntartva 2005-2009 Tvblog.blog.hu