Kicsit aggódom. Nekem már mást jelent egy ideje az ünnep. Első gondolatom, hogy ezt is elvették. Aztán persze tudom, hogy nem vették el, de az a néhány összehordott barikád, égő szemetes, és felborított telefonfülke egy darabig biztosan megváltoztatta az ilyen évfordulós érzéseimet.
Rossz ilyenkor az utcákon dolgozni. Persze, nem félek, de tudom, hogy oda kell menni, hiszen Robert Capa óta tudjuk jól, hogy az igazán jó felvételek közelről készülnek. Ő aztán igazán közel ment a lényeghez, egészen addig, míg eggyé nem vált vele.
Én azért megtartom azt a bizonyos három lépés távolságot. Főleg 2006. szeptember 18-a óta. Akkor lángolt fel az MTV, és talán akkor változott meg sok minden.
Utcai megmozdulások azóta is voltak, változó intenzitással és ideológiai háttérrel, de idén talán már lecsillapodtak annyira a kedélyek, hogy ez a mostani ünnep ne legyen az elmúlt két és fél év „egy a sok közül” médiaszenzációja.
Operatőr-szemmel nem veszélytelen vállalkozás egy ilyen, soha nem lehet tudni, hogy mikor fut bele az ember egy elhajított kőbe, csúzliból kilőtt anyacsavarba, vagy pedig egy Molotov-koktélba. Ezen felül persze ott van a másik oldal teljes arzenálja a könnygáztól kezdve a pajzsos lökdösődésig.
A kamerát az egyik oldal sem szereti. Felveszi azt is, aki barikád mögül kővel dobál, és azt is, aki viperával civileket ver. Az utóbbi aztán le tudja foglalni az előbbi felvételeket, az előbbi meg a következő utcai megmozduláson fényképek alapján keresi azt, aki felvette. Nehéz megfelelni minden elvárásnak!
Ugyanilyen dilemma a sárga mellény viselése is. Elég figyelemfelkeltő, így nehéz a döntés, hogy potenciális célpontként, vagy „egy a sok közül”-ként érdemesebb-e kint dolgozni. Én azt hiszem, nem fogom felvenni.
Az egész egyébként akkor kezdődött, amikor egy láthatóan profi fotóst a rendőrség tettleg inzultált egy focimeccs alkalmából. Aztán persze kiadtak egy közleményt, hogy a drága felszerelés, és a jól láthatóan, mintegy fotós védjegyként viselt oldaltáska nem tette eléggé felismerhetővé a médiamunkást, ezért esett meg vele, ami. Ezt követően egy újságíró szövetség és a rendvédelem összeült, és megalkották azt az ajánlást, miszerint egy néhány száz forintos biztonsági mellénnyel a jövőben egyértelműen ki lehet zárni a hasonló eseteket.
Mindjárt fel is ajánlottak kettő darab PRESS feliratú sorszámozott mellényt, amit személyes adatok rögzítése mellett azonnal a szerkesztőség rendelkezésére bocsájtottak volna. Azt hiszem, ezzel mi nem éltünk.
Egy hirtelen, de nem egyedülálló ötlettől vezérelve rögtön vásároltunk vagy 40 darab egyszerű sárga mellényt és két doboz fekete spray-t. Azóta nem szorulunk mások nagylelkű segítségére.
A napokban mindenesetre történt egy bizakodásra okot adó eset. Ellenzék elleni, de a kormányváltás mellett érvelő „spontán demonstráció” szervezője, és mint utólag kiderül egyetlen résztvevője is, komoly arccal válaszolt a hozzá képest legalább négyszeres túlerőben levő rendőrök kérdéseire. Végül nem oszlatták fel, magától hazament a férfi.
Kezdetnek nem rossz…
Én minden esetre bizakodom, hogy vasárnap, futkározás helyett legfeljebb egy kiadós sétában lesz részünk.
- Boxer