Óóó, csak nem Benkő Dániel államilag kitüntetett lantművész lesz az RTL Klub Nagy Ő-je? Érdekes elképzelés, mondhatom. Elsőre azt gondoltam, hogy ezek nem normálisak, másodjára viszont eszembe jutott, hogy az RTL dzsungelreality-jében elég sokáig bírta az "öreg" (értsd: a nézők szeretik), meg egyébként is mindig remekül el lehet adni vele a Blikket (értsd: a nézők szeretik), szóval a siker borítékolható (értsd: a nézők szeretik).
Viszont azon biztos, elmerengenék, hogy nekem, akinek nincs köze a TV2 műsorszerkesztési politikájához, mi lenne akkor a reakcióm, hogy ha felajánlották volna a Benkő-féle valóságshow-t. Azonnal belecsaptam volna az elém kinyújtott tenyérbe, miközben dollárjelek materializálódnak a szemeim előtt vagy azt mondtam volna, fene nagy mártírként, hogy „Kösz, de nem, azért mégis csak van határ.”
Vajon ez tényleg dilemma vagy csak általam keltett áldilemma?
Elárulok egy titkot. Hiába olyan az országos kereskedelmi tévék megítélése, mint amilyen, azért mindent mi/ők sem vetünk be, hiába tudjuk, hogy hozná a nézettséget. Ezt nem mártírságból mondom, elhihetitek, de valóban nálunk is, náluk is van egy bizonyos határ, melyen azonban, olykor hóbortból, olykor kísérleti jelleggel által szökellünk. Teszteljük a nézőt.
A kérdés továbbra is áll, vajon bevállaltunk volna egy Benkő-féle klimaxos anyus, Nagy Ő-s valóságshow-t? Hiszem, hogy akár "igen", akár "nem" a válasz, nem lett volna imidzsromboló vagy –építő, hiszen nem egyik napról a másikra, egy műsor miatt változik meg a néző véleménye a tévécsatornákról. (Ráadásul egy vétel esetén bármikor le lehetne nyugodt szívvel kommunikálni, hogy csak a közönség kegyeit keressük, nekünk mindenünk a néző. Ha a pucér lantművészre van igény, akkor igenis megadjuk a közönségben a pucér lantművészt. Ha a fene fenét is eszik is.)
Csakhogy az efféle műsorvételi döntéseknek van egy másik aspektusa is, amit nagyon gyakran figyelmen kívül hagynak a hangos kritizálók: amit az egyik tévé esetlegesen nem vesz meg azzal a jelszóval, hogy "Ez nagyon nézett lenne, de nem megyünk le kutyába", azt a másik tévé simán megveheti, így kvázi egy ígéretesnek kinéző, de ízlés szempontjából komoly deficittel küzdő műsor elutasítása potenciálisan a konkurenst erősíti. Hasonló a helyzet, mint a csatorna nem használt sztárjai esetében, hiszen vannak olyan arcok, akik egyik vagy másik csatornához tartoznak, és akkor is megkapják a havi fizetésüket, ha egy szalmaszálat nem kell keresztbe rakniuk. Bizony, még ennyit is megér az a boldog tudat, hogy ha XY-nak nem is vesszük hasznát, de legalább a másik csatorna sem profitál belőle.
És hiába szolgáltatnak a tévécsatornék a nézőknek néznivalót, azért elsődlegesen ők is a piacból élnek és fő célnak a talponmaradást és a prosperálást tekintik.
- Landerer