Hát... keziccsókolom
Azt hiszem, kijelenthetem, Bogitomi egy jelenség. Sokáig csak egy hang volt számomra, a TV2 hivatalos hangja. Tudjátok, ő az, aki elmondja, mindazt, amit a különben zseniális promósaink már nem tudnak képekben megjeleníteni, vagy szimplán csak ráerősít a képernyőn láttottakra. Mostanában például folyton azt ismételgeti öblös baritonján, hogy szenvedélyünk a szórakoztatás, jó meló, mi? Bár kissé monoton lehet napi 146-szor elmondani. Majd kitalálok valami automatizálási megoldást.
Namármost zsenge TV2-es koromban (ej, de régen is volt az) fogalmam sem volt, hogy ki bújhat meg a zengő hang mögött, és persze lelkes kezdőként jobb dolgom is volt annál, hogy ez után kezdjek kutakodni. Éppen ezért örültem annak, mikor az egyik Naplós riportban megmutatták, hogy ki a TV2 hangja, azaz - fordítottam le magamnak - az a személy, aki a TV2-ben nagy valószínűséggel a legtöbbet jártatja a száját. Hivatásszerűen. Bocs, de ezt muszáj volt hozzátennem, mert természetesen nálunk is, ahogy nagy valószínűséggel minden cégnél, vannak olyan kolleginák, akik nagy eséllyel pályázhatnának a „legtöbbetaszájátjártató” címre, de ők inkább csak a maguk és hasonszőrű barátnőik kedvtelésére teszik ezt, nem dolgozósdiból. Képzeljétek mi lenne, ha még fizetnének is nekik érte. Vagy inkább ne képzeljétek el.
Lara Croft - Special promo - MyVideo.hu
Na, de a lényeg, hogy akkor és ott, megláttam a képernyőn Bogitomit (a becsületes neve különben Bognár Tamás). Eddig még gondolom, senki számára nem meglepő vagy mulatságos a történetem, de nem is baj, mert a java csak most jön, ugyanis másnap bejöttem húzni az igát, és egyszer csak szembe jött velem, a SZTÁR, AKIRŐL A TV-ben KÜLÖN RIPORT KÉSZÜL, azaz Bogitomi a maga valójában. Én meg mint egy idióta, jó hangosan, egy széles mosoly kíséretében ráköszöntem, hogy: "Helló!". Mert ugyebár én ismerem. Mert benne volt a tévémben, és így a nappalimban is, és akit beenged az ember a lakásába, az csak jóismerőse lehet, nem?
Bogitomi rám nézett és visszaköszönt, de látszott a zavartság a szemén - gondolom, konkrétan fogalma sem volt, hogy ki lehet ez a kiscsaj, aki előre köszön neki. „Basszus, hogy én egy mekkora egy hülye vagyok. Itt van ez a pasi, akit a tévében mutogatnak, meg különben is ő a TV2 hivatalos hangja, ami tök nagy dolog, életében nem látott még, én meg előre hellózok neki” - gondoltam magamban, és égtem, mint az állat. Isten látja lelkem, hogy tényleg hirtelen azt hittem, hogy mivel láttam egyszer a képernyőn, már „ismerem” is, és akkor nyilvánvaló, hogy ő is ismer engem. Fiatalság, bohóság - ekkor jöttem rá, hogy nagy úr a média, meg a tévé, én pedg jól belesétáltam a csapdájába.
Bíztam benne, hogy soha többet nem futok össze Bogitomival, és nem fog rám emlékezni. De természetesen nem így történt. Kábé két nap múlva újra szembejött a folyosón, s bár én próbáltam sunnyogni, hogy nehogy rá kelljen néznem, mert tök cikinek atrtottam az egészet, ő mégis rám köszönt. Valahogy így: Helló. Mint egy hétköznapi ember.
Ha ez egy lávsztori lenne, akkor most jöhetne, hogy „és aztán randira hívott, és olyan jól sikerült, hogy azóta is az ő búgó hangjára ébredek reggelente”, de el kell a romantikus lelkületűeket keserítenem: szimplán jó kollegiális viszony van köztünk. Az azóta eltelt öt év során többször dolgoztunk együtt, általában dumálunk is néhány mondatot, ha összefutunk, poénkodunk, ha éppen nem vagyunk rohanásban, ésatöbbi.
De akkor vajon mi a fenének írtam ezt a bejegyzést? Egyrészt azért mert így könnyítettem a lelkemen, hogy nagy nyilvánosság előtt bevallottam a gyarlóságomat, és azt, hogy mikor ide kerültem dolgozni a tévébe, még azt hittem, hogy ez valami misztikus dolog, és hogy aki képernyőn van, az tuti, hogy különleges ember. (Jó, tudom, biztos a többség nem meri és nem is fogja bevallani, hogy megilletődik, ha "híres" emberrel találkozik, látjátok, én is öt évet vártam rá.)
Másrészt meg azért, mert mostanában Bogitomi már nem csak hang a TV2-n, hanem aktív szereplője is a promóinknak. És nekem tetszik, ahogy csinálja. Nemrég Bridget Jones tundrabugyija repült a fejére (neee, ne mondd, hogy nem láttad: itt van, kötelező), a héten meg Lara Croftnak köszönget. De nem ám úgy hogy „helló”, hanem úgy, hogy „Hát… keziccsókolom”. Most komolyan, ki merne úgy köszönni a XXI. században egy ismeretlen bombanőnek az első találkozáskor, hogy „Hát… keziccsókolom”????!!! Mondjuk a Bogitomi. Mondom én, hogy egy jelenség.
- Larissza
7 kommentCímkék: reklám film videó poén randi angelina jolie lara croft tomb raider promó bognár tamás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Samott 2009.04.23. 16:04:27
bobijúing 2009.04.23. 19:22:13
Samott 2009.04.23. 20:52:35
bobijúing 2009.04.23. 23:07:48
Skeptical 2009.04.24. 15:54:18
ehh
Iratkozz fel.
Minden jog fenntartva 2005-2009 Tvblog.blog.hu