Feszt is filmfeszt. Krakkóban. (1. rész)

Még mindig jó a sör Krakkóban.

Az is jó Krakkóban, hogy mosolyognak az emberek.

És még az jó Krakkóban, hogy a főtéren hintók vannak.

Azért, egy rossz is van most Krakkóban: a novemberi idő. Nyár elején. Zuhog az eső, hideg van  és sötét.

Mariusz – szigorúan "s"-sel ejtsd, lelkemre kötötte  - a szomszéd asztalnál hallgat, és egyszer csak átkiabál: "hángörien end polis ár gúd frendsz". Nevet. Mondom, persze, persze, "gúd frendsz", ja, ja, honnan tudod, hogy magyar vagyok? Hallom.

Barátkozunk. Azt mondom: Lolek i Bolek. Erre ő: Bolek i Lolek.

Na, ezt most nem értem. Erre karon fog, és az első utcasarokig kísér. A falon mutatja a graffitit: Bolek i Lolek. (bajszos ember alatt a felirat).

A közös pont már megvan. Szenvedélyesen beszélek a gyerekkoromról, tudod, Lolka és Bolka. Mariusz tudja, ő is azon nőtt fel.

Aztán a jelen: EU-választás. Nálunk is, nálatok is. Mutatja a plakátokat, ő már tudja, kire szavaz. Mert hogy szavaz, az biztos. Mondta.

Na, jól van, én megyek, sietek. Mariusz kérdezi, de hová, igyunk még egy sört. Mondom, én nem érek rá, megyek a Krakkói Filmfesztiválra. 3 magyar dokumentumfilm, köztük két  TV2-s kolléga filmje. (Special screening, úgy nevezzk.)

Máriusz dönt: jön velem. Kíváncsi a magyar filmekre. Végül is „hángörien end polis ár gúd frendsz”. Van lengyel felirat? Lesz, Máriusz.

És nemcsak Máriusz jön. Sokan kíváncsiak a magyar filmekre. Mindhárom film után taps, Mariusz is tapsol, tetszenek neki a magyar filmek. Az utolsónál, a D-dúrnál elgondolkodik... Látványosan.

Figyelj, mondja, na, viszont most meg kell innunk még egy sört. Együtt.

Komolyan mondom, jó a lengyel sör.

- blue

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.