Nem engedünk a 21-ből!

Sármellék, 2009. március 28. Verőfényes napsütés, és erős szél fogadta a Budapesttől 200 kilométerre található, egykori szovjet katonai repülőtéren ideális forgatási helyszínt találó csapatot.

A téli álmából ébredő terminál (az első repülőgép április elején érkezik csak) érkezési oldalán már lázasan szerelték a jimmy-nek becézett kameramozgató darut, a világításért felelős szakik ide-oda tologatták lámpáikat és a leginkább vitorlára emlékeztető derítőlapjaikat. Határsértőkből sem volt hiány: a smink- és jelmezrészleg a normális esetben csak útlevél- és vámvizsgálat után megközelíthető indulási oldalon vert tábort, úgyhogy a következő 48 órában annyiszor léptünk ki-be az országba, hogy azt a témában komolyabb szakmai háttérrel rendelkező embercsempészek is megirigyelték volna.

5000 forintos beugró kérdés: mit keres 21 táska, ugyanennyi statiszta és egy komplett filmes stáb egy elhagyatottnak tűnő vidéki repülőtéren? És hogy kerül a képbe Kovács Áron?

Na, ezért töltöttünk két napot Sármelléken. Eredetileg három felvezető filmet terveztünk, aztán az utolsó pillanatban megszületett még egy. Az alapötlet – meglepő módon – az volt, hogy Áron repülővel és a bőröndökkel elindul és megérkezik. Persze semmi nem úgy történik, ahogy azt elképzelte, és a bőröndök – valamint a tény, hogy azokat nem lehet kinyitni – számos konfliktushelyzetet teremtenek.

Az első napot egy leszállás utáni jelenetsornak, valamint egy csomagfeladásos szösszenetnek szenteltük. A statiszták felsorakoztak a csomagszállító szalag mellett, Áron is elfoglalta helyét, gyors egyeztetés, kamera forog… Aztán kiderült, hogy a nap annyira erősen süt, hogy szinte éget – sajnos ezúttal a kép rovására. Tetőre fel, sötétítő felszerel(ne), de annyira fúj a szél, hogy a srácoknak meg kell küzdeniük minden négyzetcentiméterért. Azért csak sikerül. Kamera ismét forog, Áron jön, lát, ugrál, dumál, bőröndöt hajigál. Két órával később pedig már a záró képsort forgatja. Én közben rendületlenül kattogtatom a fényképezőgépet, érdekes és kevésbé érdekes téma után kutatva (a csinos statisztalányokat mindenképpen örökítsd meg!). Ebédszünet (a szarvaspörkölt dödöllével külön posztot érdemelne!), közben átállás a második jelenetre.

Ebben Áron egy képzeletbeli légitársaság check-in pultjánál okoz galibát a rengeteg bőrönddel. Olyannyira, hogy a végén a biztonságiak vezetik el! Kíváncsian várom a végeredményt. Csapó nincs, csak egy erőteljes „Tessék!”. Sietni kell, délután négy is elmúlt, a forgatást pedig este hatkor illene befejezni. Leállás, átállás, pulttámasztás, még egy utolsó snitt a tömegről és mára végeztünk. Negyed hét, egész jók vagyunk! Statiszták balra el, a stáb is szétszéled (valaki néhány liter pálinkáról beszélt…), felszerelés a reptéren marad. Folyt. köv. vasárnap.

Másnap. Van, akinek szó szerint. Úgy látszik, hogy mégiscsak igaz volt a pálinkáról szóló híresztelés. Nem mellesleg még korábban is kellett kelnünk. Mondtam már, hogy utálom az óraállítást? 

Ja, majd elfelejtettem: ebben a jelenetsorban egy korábbi felelőtlen kijelentésemnek köszönhetően én leszek Áron mumusa – a vámtiszt, aki mindenbe beleköt. Az egyenruha tökéletesen passzol, a rendkívül szimpatikus fővilágosító kolléga szerint olyannyira, hogy el kellene gondolkodnom egy új karrieren…

Igen, alkut kötöttünk. Úgyhogy újra áll. Szóval májustól ismét táskákat nyitogatnak a tv2-n, az Igazgató pedig aggódhat, hogy mennyi pénztől szabadítják meg…
 
- Luki

Címkék: sármellék vetélkedő forgatás promó áll az alku kovács áron belső infó

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.